nem csak én hallom a hasonlóságot…

a kutyafáját mekkora szar ez a bnf.

but theres just something about facing our fears today…

the feeling of the wind as it touches my skin… just one of my addictions.

hogyan használjuk a dezodort?

a buszon állva az az érzésem néha, hogy sok ember nincs tisztába ezzel a kérdéssel, így lépésről lépésre elmagyarázva talán megdicsőülhet a magyar társadalom.

1. menjünk be a fürdőszobába (opcionális): a dezodorálásnak nevezett folyamat leginkább a fürdőszobában szokott megtörténni, de nyugodtan véghez vihetjük étteremben, szórakozóhelyen, temetőben, ezt az egyén alkotói szabadságára bízzuk.

2. vegyük kézbe a dezodort (kötelező): fontos, hogy a kézbe vett dezodorról megállapítsuk, hogy nem sósav, kénsav, a szomszéd macskája vagy esetleg a deep space nine.

3. használjuk (kötelező – legfontosabb lépés): elérkeztünk a legkeményebb részhez a dezodorálás folyamatában. miután megszabadultunk a dezodorunk kupakjától, felemeltük hónaljunkat, és a hónaljszőrünkből épp szőnyeget kötögető nénit arrébrugdostuk, nyomjuk tele bűzölgő testtájunkat a hűsítő érzést árasztó cseppfolyósított alkohollal. vigyázat! alkoholista nagypapákat ne engedjünk hónaljunk közelébe. a használat végét a következőkből állapíthatjuk meg:

• hónaljszőrünkön úgy csüng a fehér dezodorkrém, mint az ágakon télen a negyvencentis hó.
• a hónaljunkba költözött poratkák sírva kérik a művelet befejezését
• a spréből kitörő nyomás átlyukasztotta mellkasunkat.

4. öröm (opcionális)

rémálom az elm utcában szakértői filmkritika (egy valódi, hitelesített filmkritikustól)

annyira klasszikus ez a rémálom az elm utcában széria, hogy három részt láttam belőle életemben, kb. 8 évesen, amikor elkértem osztálytársamtól, hogy “agggyámá horrorfilmet köcsög, én a freddikrűgert ettem reggelire”, oszt otthon persze kétperces szünetekkel néztem, amíg a teleszart gatyámat kimostam folyóvízben. na de mondom, majd én nekivetekedek rebessel, oszt olyan maratont csapunk, hogy az erkélyre tesszük ki a seggünket, hogy ne a szobába engedjük a félelemtől elernyedt végbelünk tartalmát.

nem mondom, hogy egyre rosszabbak lettek a részek, de míg az első részben attól féltem, hogy a negyven gallon vérből nehogy véletlen egy rámcseppenjen, a hetedikben már attól féltem, hogy az álmosságtól kifolyt nyálam nehogy a rumáhra cseppenjen. no, nekem volt kínos nézni ezt az ollókezű fredvárdot nintendózva embert ölni a hatodik részben, miközben az elsőben olyan klasszikusan adott nyelves csókot a főszereplő állára telefonon keresztül, meg szippantotta be DZSONIDEPet a saját ágyában, hogy aztán a már említett negyvengallon csípős kecsapot a plafonra köpje (a szegény természetvédő rendőr el is hányta magát ennyi pazarlás láttán). szóval az első három rész után be kellett volna fejezni, ezt vonom le itten nagyon bölcs konklúziónak, én, mint hálivúdot legobjektívabban szemlélő filmkritikus.

persze jön remék, szerencsére az első részből, hú, nagyon aszom (awesome, csak én már ángyélus vagyok – ezzel párhuzamban nagyon menő) lesz, már most vettem hatvan sportszeletet, hogyha esetleg addig a végbelemet a hasamra kötnék, én azért a sportszeletet belekenem a Brocoli márkájú kínai boxerembe, hogy visszaadja az érzést. köszönöm.

esti cukiság.

visszatérő poszt.

OMG NEW SONG CMT PLS!!!!!11

felraktuk a demónkat myspace-re. kicsit drága volt összehozni, ugyanis az albérlet sem olcsó, hát még az a százéves gép, amivel felvettük… de azért szeretetből csináltuk, úgyhogy tessék meghallgatni, és véleményt mondani. http://www.myspace.com/atycband

windows 7-em van

ennyi az új poszt. hát mostanában nem ígérem, hogy sokat fogok írni, igazából februártól ígérek posztesőt, amint vége a vizsgáimnak… addig legyetek türelemmel, és ne sírjatok ;(